A macskáról az a közhiedelem, hogy egyedül szeret csatangolni, vadászni, s legfeljebb a kandúrok járnak  össze egy-egy kiadós verekedés kedvéért, amelyet éktelen nyávogási koncertezés mellett tartanak meg. Ez a közhiedelem azonban már nem érvényes a lakótérben tartott, házi kedvencként felnevelt cicák esetében, ugyanis pusztán az a tény, hogy hajlandóak egy fedél alatt élni gazdájukkal, elfogadva ennek az együttélésnek a gazdi által diktált szabályit, igazolják azt a "társadalmi rugalmasságot", amellyel rendelkeznek. ugyanakkor tapasztalható az is, hogy ezek a cicák egymással is barátságban, konfliktusok nélkül élnek.
A macska - az idevonatkozó számtalan megfigyelés alapján - határozottan toleráns és segítőkész együttműködő a fajtársaival. Ennek egyik szemléletes példája, ha a nőstény cica szül. Ismeretesek olyan esetek, amikor idegen nőstények bábáskodtak a vajúdó nősténycica mellett, sőt a köldökzsinór elrágását és a mosdatást is elvégezték.
megfigyelések szerint sok cica szükség esetén a "pótmama-dajkacica" szerepet is vállalja, sőt néha még kandúroknál is megfigyelhető az atyai érzés kialakulása, amely a kicsiknek mosdatásában és a kölyökkel történő játszadozásban rejlik.

Mindez persze nem túl gyakori, de látszik, hogy a cica néha sokkal önzetlenebb mint azt gondolnánk!
A macska a zárt körülményt, és a magányt is elfogadja.