A jellegzetes érzékei: 1./ a látás, 2./ a szaglás, 3./ a hallás, 4./ a tapintás, 5./ az ízlelés, +1./ a hazatalálás képessége.

1./          A macskák látása az embernél hatszorta élesebb. Szeme lencseautomataként működik, pupillája napfényben keskeny vonallá szűkül, gyenge fénynél vagy szürkületben pedig megnő és kikerekedik.
A macska kifejezetten gyenge fényreflexeket is kiértékel. Még a halványabb színárnyalatokat is képes megkülönböztetni egymástó. A macska szeme egy 3. szemhéjjal is rendelkezik, amely a szem belső sarkából indulva az írisz és a pupilla fölött helyezkedik el. Macskatartók számára vészlyelzés, ha a pillogó hártya előbukkan. Jobb esetben fáradságot, kimerültséget, rosszabb esetben betegséget jelenthet.

2./          A macskák szaglása nem olyan fejlett, mint a kutyáké, de az embernél sokkal fejlettebb. Szaglásuk nemcsak a vadászat, hanem az általános kommunikáció során is fontos. Szagnyom hagyását és és idegen szagnyom érzékelését jelenti. Saját területén a macska naponta gondosan végigvizsgál minden szagnyomot. A kandúrok drasztikus módon gyakorolják ezt: vizeletükkel hagynak nyomot maguk után, az-az nemcsak új helyeket jelölnek meg, hanem vetélytársaik nyomát is "felül írják". A nőstény lényegesen finomabb illatokat hagy maga után, amelyeket nem vizeletével, hanem talpa szagmirigyeivel hoz létre.

3./          A macskák hallással az 50-60 kHz közötti terület hangjait érzékelik elsősorban. Az ember csak finom, kb. 20 kHz-ig terjedő hangokat hall. A kutyák hallása kb. 40 kHz-ig terjed. A macskák minden egyes hangot körülbelül a háromszorosára felerősítve hallanak. Így képesek az egerek hangját is meghallani. A kis rágcsálók ugyanis egymás között 40 kHz-en érintkeznek, amelyet a macska könnyedén képes lehallgatni, így szerezve pontos tudomást róla, melyikük mikor hagyja el a biztonságot jelentő egérlyukat.

4./         A macskák tapintása a tapintószőrszálai által (bajusza és kis tapintópamacsai a szeme, arca, álla körül, valamint mellső lábainak hüvelykujja felett). bajuszával a macska információk tömegét gyűjti be és értékeli. Bajusz nélkül nem tud tájékozódni a sötétben. Bajusza feltűnően hosszú és erős szálú. A tapogatásra használt szőrszálak egyesével hullanak ki, illetve törnek el, hogy aztán helyükre folyamatosan újabb és újabb szálak nőjenek. Tapogatószőrei tulajdonképpen nagyon érzékeny antennák.

5./         A macskák ízelítéséről a tudományos leírások általában a következőket írják: a macska képes különbséget tenni édes, keserű és sós íz között. A macska nyelve az emberéhez hasonlóan ízlelőbimbókkal rendelkezik. Az elétálalt étel ízét ás állagát illetően válogatós jószág. Nyelvének felső oldalán apró kiemelkedések úgynevezett papillák helyezkednek el. Ezek miatt érezzük kedvencünk nyalogatását olyan érdesnek. Ezek a papillák egyrészt a bunda tisztántartását segítik elő, másrészt a vadászat során az apróbb áldozatok megragadását teszik könnyebbé. A macska nem egyenes nyelvvel iszik. Először kinyújtja a nyelvét, majd a hegyét visszagörbítve lefetyeli be a folyadékot.

+1./        A macskák hazatalálási képessége az egyik legkülönlegesebb tulajdonsága. Normális körülmények között a macska 600-800 méternél nem megy távolabb otthonától. Az otthonhoz szokott macskát kiszakítják megszokott környezetéből és messzire költöztetik őket, legendás hazataláló képességük segítségével akár 100 km-nél nagyobb távolságról is képesek hazatalálni. A macskák szeme nemcsak optikai ingereket továbbít az agy felé, hanem akusztikus jelzésre reagál. Pontos képet raktároz el megában. Regisztrál minden zörejt, s elrendezi magában távolság, hangerősség, beérkezési szög szerint, majd otthonának ezt az optikai-akusztikai hangos fényképet elraktározza. A különböző vidékeken elkóborolt macskát így képesek akár egyetlen szálat követve is hazatalálni. A különleges macskaképességről számtalan legenda és szép, megható történet ismert.