Az emberhez hasonlóan a macska bőrén is vannak nyomásra és érintésre fogékony receptorok. Ezekkel tud különbséget tenni a simgatás, csiklandozás vagy szőrfésülés között. A hő- és fájdalomérzékelő receptorok információkat továbbítanak.Különösen érzékenyek a bajusz szőrszálai. A bajusz szőrei olyan érzékenyek, hogy azt a kis légörvényt is érzékelik, amelyek tárgyakon képződnek. Állítólag a vak macskák is jól tudnak tájékozódni, míg a bajusz nélküli macskák teljesen gyámoltalanok. A legtöbb macska bajusza hosszú, kétszer olyan kiterjedésű, mint a pofája, azaz csaknem olyan széles mint a teste. További érzékelők vannak a szem felett, a fej két oldalán és az állon.

A tappancs párnácskái

A macskák párnácskái szintén nagyon érzékenyek, különösen a mellső lábakon levők. Ezek nem csak a nesztelen járást biztosítják, hanem egyúttal igen finom érzékszervek is. A macskák bizonyos érelemben hallanak a lábukkal.

Hőérzékenység

A macskák szeretik a meleget. Kevésbé érzékenyek a magas hőfokra, mint az ember: még az 52 °C sem árt meg nekik. Gyakran ülnek tűz közelében, vagy sétálnak forró bádogtetőn, anélkül hogy bajuk esne. Ezt a képességüket a sivatagi őseiktől örökölték.

Hőérzékelő testrészei még az orr és a száj felső része. Ezek segítségével találják meg az újszülött kiscicák anyjuk emlőit: az orruk oda vezetik őket, ahol meleg van.

Hallás

A cicák füle még akkor is mozog amikor békésen fekszik. Ugyanis olyan hangokat hall, amit az ember már nem észlel. Több, mint 12, fülkagylóban lévő izom segíti az állatot abban, hogy bizonyos hangok irányába felfogócsatornaként forduljon.

Látás

A macska látása binokuláris, mint az emberé, azaz mindkét szemével egyszerre lát. Ily módon képes a tárgyat egyszerre nézni és a távolságot felmérni.

A macska egyik legjellemzőbb tulajdonsága éles látása. Nappal a legrosszabb fényviszonyok között is jól lát.

A pupilla éles fényben:  nagyon vékony

Normál fényben:  közepes

Félhomályban:  nagyon széles