A macska lassanként polgárjogot nyert az egész földkerekségen, s mindenütt, mint az emberi haladás, állandó letelepedés és a kezdõdõ mûveltség élõ bizonysága jelenik meg. A kutya minden válogatás nélkül terjedt el a földön, s minden emberhez csatlakozott, a macska ellenben a szó legjobb értelmében házi állat: a kutya a sátorból hódította meg a szilárdan épült lakóházat, a macska csak ebben honosodott meg és csatlakozott a haladott emberhez.

Mindamellett bizonyos fokig minden körülmény közt megtartja függetlenségét s csak annyiban veti magát alá az embernek, mennyire jónak tartja. Minél inkább foglalkoznak vele, annál hívebben ragaszkodik a családhoz, minél jobban magára hagyják, annál jobban ragaszkodik a házhoz, melyben felnõtt. A macska háziasságágnak és szelídségének foka mindig az embertõl függ. Ahol nem törõdnek vele, nem ritkán megesik, hogy nyár idején végképp megszökik a háztól, s az erdõkben kóborol, ahol néha teljesen el is vadulhat. Tél beálltával rendesen visszatér elõbbi lakásába, s oda viszi kicsinyeit is, melyeket nyári kirándulása alatt világra hozott.
Házi macskánk nagyon alkalmas arra, hogy róla egész családját megismerjük, mert õt bárki is megfigyelheti.